Volt egyszer egy katona,
Annak volt egy falova.
Nem volt e ló zabfaló,
Csak egyszerű hintaló.
Azt hitte a katona,
Elindul a falova.
Felült hát a falóra,
Fittyet hányt a valóra.
Sarkantyúzta -, hiába,
Nem indult a csatába.
Mérges volt a katona,
Nem fogad szót a lova!
Elvitte hát lóvásárba,
Ott eladta falóárba.
S vett valódi csatalót,
Most várja az indulót.
De a harcnak vége van,
Évek óta béke van.
Amióta van lova,
Otthon ül a katona.
9 hozzászólás
Szegény katona:-))
Szeretettel:Selanne
Kedves Albert!
Látod, az ember néha annak is tud örülni, ha valamit nem tud. Én sohasem tudnék, ilyen egyszerü valamiröl, ilyen nagyszerű verset irni. És azért örülök ennek, mert ha én is tudnék, akkor most megfosztottam volna magamat egy szép versnek az örömétöl. És akkor lehet én is azt mondanám mint a fa ló:"Adj egy falat falat, mondta a falat faló fa ló."
örültema versednek, mint mindig és
üdv. Toni
Ritmusos, dallamos gyerekvers.
Szeretettel: Rozália
Kedves Selanne!
,,Szegény katona", hát neki aztán nem jött be semmi. Bár elég naiv volt először, azóta meg csak otthon van és vár…, vár…! Talán elmehetne békeharcosnak…
Üdv.: Alberth
Kedves Toni!
Azért látom, a szavakkal te is mesterien tudsz játszani. Hiába, gyakorlat teszi a mestert. A faló nekem is kedvencem volt gyerekkoromban. De a trójaiak nem igen mondhatják el ugyanezt. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Rozália!
Igen, gyerekversnek írtam és a gyerekek szeretik is. Van jó néhány gyerekversem, mert szeretem a gyerekeket, s nem csak azért írok nekik, hanem még az én fejem lágya sem nőtt be igazán… 🙂 De így érzem jól magam…
Üdv.: Alberth
Szenzációs a gyerekversed. Ez is.
Szeretettel: Kata
Köszönöm, kedves Kata!
Szórakoztat és feldob, ha gyerekverset írok. Már van egy-két csokorra való.
Üdv.: Alberth
Nagyon jó!