Az eladónő érdeklődve tekintett fel pultja mögül a belépőkre. Nem számított ebben az időszakban vevőkre, pláne egy ilyen kis turkáló boltban. Házaspár tolt be a bejáraton egy babakocsit, benne kislány ült.
Szándékosan választották ezt az időpontot, így nyugodtan, lökdösődés nélkül válogathattak. Előre megbeszélt terv szerint ment minden, már otthon megegyeztek, mire lesz szükségük. A nő a gyerekholmikat kezdte átnézni, míg férje saját magának válogatott. Amikor felesége egy-egy jobb darabot felmutatott a férfi bólintott, vagy mosolyogva csóválta a fejét.
A kislány a pult mellett úgy lett beállítva, hogy lássa szüleit, és azok figyelhessenek rá. Csendben telt az idő. A mérleg mellett gyűltek a ruhaneműk. A kislány nézelődött, majd féloldalra fordulva észre vette, a pult tulajdonképpen egy üvegfalu szekrény, benne sok színes holmi. Tekintete rátapadt valamire és le sem vette a szemét róla. Az egyébként izgő-mozgó apróság meg sem mozdult, csak figyelt. Anyja többször is oda nézett, azután még válogatott.
Szinte egyszerre döntöttek úgy hogy elég lesz. Az eladónő lemérte az árut, a férfi pedig fizetett, felesége közben lehajolt a kislányhoz, de az még mindig ugyanabba az irányba nézett. Az anya követte gyermeke tekintetét, és az üvegen keresztül, a sok rongydarab között megpillantott egy plüsskutyus fejet. A két gombszem igézhette meg a kicsit. Felállt és kérte az eladót, vegye ki a játékot onnan. Előkerült a blöki, kicsit megviselt állapotban, de még így is szemre való darab volt. Bekerült az ára a fizetendő holmik közé. Az eladónő a reklám táskába akarta rakni, de az anya elvette, és kislánya felé nyújtotta azt. A két csöpp kis kéz azonnal megragadta és mosolyogva nézte. Jobban tetszett neki, mint üvegen keresztül.
Az utcán már nagy volt a forgalom, de ez a kislányt most egyáltalán nem érdekelte. Gyengéden simogatta kissé kopott kutyusa arcát és hazáig mosolygott.
Ezen az éjszakán már együtt aludtak
16 hozzászólás
Kedves a történeted. A kár az, hogy akár igaz is lehet. – matyi
Kellemes.A mit a címben ígér, azt teljesíti is.
Nem tudom, milyen érzelmi hatást szerettél volna kiváltani. ha megrendíteni akartál, akkor ahhoz nem elég erőteles. ha egy mindennapi bájos jelenetet rögzíteni, akkor tökéletes.
Szia Matyi!
Így történ.
Szia onsai!
Nem a megrendítés volt a cél, csak csodáltam feleségemet, és ezáltal azokat az anyákat is, akik ennyire megérzik, megértik gyermekeiket. Nekik kívántam emléket állítani, mert úgy veszem észre, egyre kevesebben vannak.
Örülök, hogy olvastatok.Köszönöm.
Nagyon aranyos történet!
Szia Tamás!
Köszönöm, én nagyon tisztelem az ANYÁKAT.
Az annyira anyai, tudom, sokszor éreztem már én is, jó érzést közvetítesz, bár szomorú környezetben.
Hanga
Drága Hanga!
Egyáltalán nem szomorú a környezet. A mai napig imádom azt a kis üzletet.
🙂
Nagyon kedves, s megható pillanat, mikor anya gyermekének érti a vágyát, s mikor megadja neki, az mindkettőjük nagy-nagy boldogsága, s mindezt az apa is átérzi, sőt a környezet is:)
Gratulálok! a humoros artur most megmutatta érzékenyebb lelkét is nekem.)
Szia sleepwell!
Van, amikor kilóg a lóláb! (Éjjelente néha előfordul, hogy kitakaródzik a végtagom.)
🙂
A mindig humoros artur most úgy meglepett engem, hogy csak a
nagy-nagy tisztelet hangján tudok szólni.
Eddig is megvolt a tisztelet, csak valahogy másképpen.
Rendkívül sokoldalú vagy.
Ez az írásod olyan mély emberi érzéseket vetít, hogy a végére összeszorult a torkom.
Nagyon-nagyon tetszett.
Szia Zsike!
Te pedig a hozzászólásoddal leptél meg. Nem akartam a negro cukor babérjaira törni a torokösszehúzást illetően, bár azt hiszem nem is olyan a hatása, mert inkább arról akartam írni, hogy sok-sok anya rendelkezik ilyen különleges érzékkel.
Köszönöm, hogy olvastál.
Kedves Artúr,
meghatóan írtad le ezt az apró közjátékot a mindennapok futkosásában. Egy percre megállít, és elszorítja a szívet. Nincs miért sajnálni a gyermeket, hiszen megkapja azt a legfontosabbat, a szeretetet, ami az ünnepek lényege, mégis elérzékenyülünk, mert pontosan ezt akartad elérni.
Sikerült. Gratulálok!
Köszönöm Irén!
Igen, megkapja a legfontosabbat. Azóta ugyan már kétfelé megy az adakozás, de úgy tűnik, jut mindkettőnek elég.
Úgy gondolom, az anyák egy remek képessége ez, amit mi férfiak csak szemlélőként érzékelünk, látjuk a megnyilvánulását. Illetve, akkor vagyunk részesei, amikor mi is kapunk ebből a misztikus érzékből áradó szeretetből.
Egy bájos, hétköznapi történet, de a mélyén ott van az anyai szeretet, az a különleges kapocs, ami az anyát és a kicsit összeköti, mint valami láthatatlan köldökzsinór, és talán az is, hogy a gyerek nem feltétlenül attól lesz boldog ha körbeveszik a legdrágább játékokkal…
Teljesen igazad van. Köszönöm, hogy olvastál! Gondolataidat is, melyet megosztottál velünk.
Milyen rég tetted föl, most a Véletlenül hozta elém. Elolvastam. Nagyon kedves, hangulatos történet. Ilyen a kisgyerek, nem fontos, hogy a játék új legyen, a réginek is örül.
Szeretettel olvastam: Kata