ujjaim közé fogni a te pillanatodat,
melyben hajtincseid szabadon kúsznak
belém, kontúrjai lesznek a belsőmnek,
szemedben megélem magam
a kettőnk szomorúságát öleli,
tavaszfény-illat, befújnám vele
csupasz, libabőrös testedet,
ellenméregként ható hangod,
vékony ujjad emel az ég felé
6 hozzászólás
Jó volt olvasni a versed….
Ágnes
Köszönöm szépen 🙂
Van hangulata. 🙂 Üdv. Éva
Köszönöm 🙂
Erről a versről csak egy szó jut eszembe: Gyönyörű! 🙂
Üdv.: Márk
Kedves Márk,
nagy megtisztelés, nagyon szépen köszönöm!