A kendő egy nagyon kedves
ruhadarabom,
szeretem, és télen-nyáron
hordom magamon.
Óv a széltől, véd a naptól,
sál a nyakamon,
vagy csak dísznek odavetve
pihen vállamon.
Húsz évesen bekötötték
vele a fejem,
s pár év múlva eltakarták
vele a szemem.
De mára már megtanultam
bölcsen hordani,
amikor kell bogra kötni,
s ha kell, oldani.
4 hozzászólás
Kedves Magdi!
Bölcs gondolataid örömmel olvastam 🙂
Szeretettel: Éva
Kedves Éva!
Hosszú ideje nem látogattam el az oldalra, ezért csak most olvastam üzenetedet. Köszönöm szépen.
Szeretettel:
Magdi
Nagyon aranyos a versed. Bizony az élet megtanít sok mindenre.
Szeretettel
Anikó
Kedves Anikó! Nagyon szépen köszönöm. Csak most olvastam üzeneted, mert a könyv írása miatt nem jártam az oldalon már hónapok óta.
Szeretettel:
Magdi