A kert alatt a kert alatt
aranylevélre nyár szaladt,
hetekbe telt a pillanat,
és nem maradt, és nem maradt.
Tudom, ki mint vet, úgy arat,
de várni még egy új nyarat
– fürdőruhád, piciny falat -,
s már nem talált a pirkadat
csak girbe-gurba árnyakat
amint a csend mögött matat…
Hiába jönne áradat,
örökre zár e vén lakat,
a telcsimen csak pár adat
a név, a szám (a szád) alatt,
tudattalan, de bennragadt,
csokorba kötve szárnyamat,
s a nyár szaladt, a nyár szaladt,
aranyba fúlt a pillanat
kikötve ott a kert alatt
örök kíváncsiságomat.
9 hozzászólás
“s a nyár szaladt, a nyár szaladt,
aranyba fúlt a pillanat
kikötve ott a kert alatt
örök kíváncsiságomat.”
Bizony a nyár elszalad és vele együtt a nyár örömei is. Azonban az emlék megmarad.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm szépen a bejegyzésedet, kedves Rita.
aLéb
Na jó, ok. Lehet érteni versed csupán őszi szösszenetnek, már “a nyár szaladt”. Jó szokása szerint, álmos kert alatt. Csak hát. Különleges a búcsúzás. Néha el kell búcsúznunk, ez a világ rendje. Kívánom, ne olvassa el ő, akinek üzentél!
/túlparti
Szia Túlparti! Bárkitől, bármitől is búcsúzunk, az mindig különleges :-), jól olvasol. Egyet azért el kell mondjak: verset írok, nem naplót, az érzés ha meg is van, valós kötődése nem konkrét. Nagyon örülök, hogy itt jártál, köszönöm.
aLéb
Ok, én se “szokok” kötődni senkihez, ha eszembe jut valami!
köszönöm, hogy olvashattalak, meg válaszoétál!
/túlparti
Kedves aLéb!
Üdítő volt olvasni ezt a könnyeden táncoló verset.
Barátsággal, Imre
Köszönöm szépen, Imre! 🙂
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Bravúros ez a versed, nekem lejön belőle még az alkotás folyamata is, amikor játéknak indul, majd magával visz, egészen mélyre.
A megtartott 8-as szótagszámok mellett a jambikus lüktetés beleringat, olyan, mintha csónakban ülnék, és a víz tetején lebegnék.
Nehéz formát választottál, a bokor- vagy halmazrímet nem könnyű öt szakaszon végigvinni – ráadásul úgy, hogy minden szempontból pontosak legyenek, még a zöngés-zöngétlen elv is érvényesüljön.
Ha valaki ránéz, elsőre egyszerűnek tarthatja a megvalósítást, de komoly játék volt ez, komoly eredménnyel.
Ami nagyon tetszik benne, hogy nem erőltetett, a négyes jambusok mellé megengedtél magadnak egy kis feloldást is.
Nagy örömmel olvastalak, mint mindig. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Nagyon örülök annak, hogy verstani szempontból is belementél a versbe. Valóban, a játékosságát szerettem volna elsőként megmutatni, túl azon, hogy a bokorrímes megoldás ha egyszerűnek tűnik is, azért megdolgoztat :-), ahogy írod is.
Szeretem a nyolcas sorokat, persze a jambusokkal, mindig adnak egyfajta valóban kellemes lüktetést és könnyű befogadhatóságot a versek tartalmának.
Örülök, hogy itt jártál, nagyon köszönöm.
aLéb