Ne szakaszd le a virágot,
hadd viruljon még soká.
Ne ültesd át szép kertedben
a szerelmet máshová!
Te ültetted, te gondoztad,
s ő pompázik – lásd – neked.
Ne vedd vissza, amit adtál,
ne sározd be hű neved!
Nézd, ő másra nem mosolyog,
neked virít, illatoz.
Ásód, kapád rejtsd el tőle,
gyökerétől meg ne foszd!
Gyökerét a fojtó gaznak
tépd ki inkább, meg ne tűrd!
Úgy hívják őt: gonosz világ.
Ő teremne benned űrt.
Ő akarja, hogy a kerted
elburjánzott hon legyen.
Kis virágod féltve őrizd,
óva tartsd e szent helyen!
Ha már kertész lettél egykor,
s szerelmed lett az virág,
ne hagyd, hogy a kerted fussa
s megfojtsa e gaz világ.
23 hozzászólás
Kedves Laca!
Számomra az a virág, amiről írsz, a szeretet maga. Nagyon szép virágnyelven írtad meg üzeneted a kertésznek, szívből gratulálok!
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Nagyon jól látod; a szeretetről, a szerelemről, a hűségről szól az intelem a kertésznek. Mind kertészek vagyunk, leszünk.
Köszönöm figyelmedet.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves verset írtál a virágokról, mind igaz, amit mondtál. Bizony, ŐKET gondozni kell, nem elhanyagolni, mert akkor nem tudnak rendesen kinyílni.
Nekem is kétféle virágom van, ezek cserépben nevelkednek. Idén mindkettő virágzott ! Egyiknek egy száron vagy tíz virágja nyílik, a másiknak egy száron három, nagy virág! Úgy kell róluk gondoskodni, hogy ősszel levágjuk a szárakat, aztán valahol a lakásban eldugjuk sötétbe. Semmi gond nincs velük, legfeljebb csaj egyszer-kétszer a kezünkkel vízzel megspricceljük. De ha elmarad, az se baj. Aztán a tél vége felé, április elején elővesszük, megtisztítjuk az elszáradt részeket, papírból tölcsért készítünk, azzal beborítjuk, előzőleg még jól meglocsoljuk, és eldugjuk egy sötét helyre. Egy idő múlva a virágok szárai kezdenek növekedni, köztük egy vastag szár, amin a gyönyörű virágbimbók kinőnek. Egyik szép sötét-sárga, a másik piros, szép fehér mintákkal. Hetekig gyönyörködhetünk bennük.
Szeretettel olvastam a versed: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy megosztottál velem egy kis hazai életképet. Megtisztelsz. Amit leírtál, az is jól példázza, hogy szívünk kertjében nem elég elültetni a szeretet vagy a szerelem virágát, ápolgatni is kell azt. Köszönöm kedves szavaidat.
Szeretettel: Laca 🙂
Tetszett kedves Laca az üzeneted.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ilona!
Örülök, hogy tetszett. Köszönöm szavaidat.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Sas! A "szerelem" kategóriába tetted, de több is ez mint "szerelem". A kertészhez szóló intelmeidet azok is megfogadhatnák, akiknek szívét még nem érintette, vagy már nem érinti ez a csodálatos (???) érzés. A végén csattan az ostor, "…ne hagyd, hogy a kerted fussa / s megfojtsa e gaz világ." Nemes gondolatok! Tetszett! Üdvözlettel: én
Üdvözletem, Bödön!
Nem találtam reá illőbb kategóriát, mivel – ugyan nem szerelmes vers, de – a szerelem virágából indult a koncepció. A záró gondolat a világ ártalmas befolyását emeli ki. Hiszen napjainkban egy hűséges férfi, vagy nő elavultnak, loser-nek számít. Minden azt sulykolja: ragadd meg az alkalmakat! Jogod van a boldogsághoz! stb. Miközben kapcsolatok milliói omlanak össze efféle ártalmas hatásoknak köszönhetően.
Örülök, hogy itt jártál, köszönöm szavaidat.
Üdv: Laca 🙂
Zseniális, tökéletes…szuperlatívuszaim, de tudom, éppen a szerénységről szól, hét szerényen főt hajtok.
Csodás gondolatok, finom intelem, mesteri technika, tartalom-forma egyben. A nagyok szoktak ilyeneket.
Ámultam, csodáltam, s láttam a virágot.
Ilyet még ki látott? 🙂
nagy gratum: G.
Üdvözletem, Gergely!
Nagyon szívmelengetőek a szavaid, s még inkább megtisztelőek. De úgy érzem, méltatlan vagyok rá. Épp azon vitázom egy baráttal, hogy felhagyok a versírással, mert nincs elég tehetségem.
Köszönettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Ez szép, ez gyönyörű, ez csodálatos.
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Örülök, hogy tetszik. Háromszor is köszönöm! 🙂
Szeretettel: Laca 🙂
Lélekmelengető sorok
Örülök, hogy azok. Köszönöm, Andi. 🙂
Kedves Sas !
Nagyszerű kertész lennél 🙂
Ápolgasd csak ezt a gyönyörű virágot…világot verseiddel.
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Örömmel láttalak. Köszönöm figyelmedet és a kedves szavakat.
Szeretettel: Laca 🙂
Héjjj! Mi ez?
" Épp azon vitázom egy baráttal, hogy felhagyok a versírással, mert nincs elég tehetségem. "
1. Elhagyott volna az múzsád? Ilyen vers után nem hiszem. De ha mégis, hát írj róla verset! 🙂
2. Sajnáltatod magad? Nem hiszem, nem vagy olyan. De ha mégis, hát írj róla verset. .)
3. Szemérmes vagy? Meglehet. Majd kijössz belőle a szabad levegőre. 🙂
4. Túl magasra tetted a lécet? Túl szigorú vagy magadhoz?
Egy követendő idézetet adnék Tőle: " …ne légy komisz magadhoz…"
És egy ellenpéldát: " A mindenséggel mérd magad…"
Gatyát felkötni! 🙂
üdv: G.
Tőle, mármint József Attilától. Igazán jó orvosság, egy gyengélkedőnek. De, kedves Grey, hadd nyugtassalak meg, semmi baj velem. Szuperül érzem magam a bőrömben, csak úgy érzem, tehetségtelen vagyok, ennyi tehetség között. Ez nem baj, vagy nem rossz. Ez csak egy gondolat, még csak nem is érzés talán. Az önsajnálat meg éppolyan távol áll tőlem, mint a tehetség. 🙂
Csak néha olyan fölöslegesnek tűnik, minden, amit a tollam művel. És éppen J. A. írta ugyanabban a versében (Tudod, hogy nincs bocsánat), hogy "maradj fölöslegesnek". S micsoda ellentmondása ez az Ars poetica "a mindenséggel mérd magad" gondolatának. De tudod, nemrég tanulmányoztam újra Petőfi egyik alkotását, ahol meg ez áll:
"Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd."
Bár én XXI. sz-i fickó vagyok, de…
Ennyi az egész.
Baráti üdvöm: Laca 🙂
Kertész vagy és fát nevelsz! 🙂
No, igen. A líra, amint a köröttünk lévő világ is teli ellentmondásokkal, akár egy költőn belül, akár egy versen belül is. 🙂
A romantikusok amúgy is hajlamosak voltak ilyen túlzásokra, mint Petőfi ezen versében. nem mondom, szeretem őket, de sokat olvasva már kicsit teátrálisak és unalmasak. Petőfinek a forradalmi verseit szeretem. ha még erőt akarok akkor Walt Whitmant, Adyt, ha inspirációt, akkor Baudelaire-t, Verlaine-t, ha kalandot akkor Byront, ha pedig csak meghalni a szépségben, akkor Keats és Yeats.
Ady hatalmas erőt ad, + még a XX. század II. felének magyar alkotói: Kassák, Illyés, Baranyi, Váczi, Benjámin, Kiss Anna stb.
nagyon sok irodalmi oldalt megjártam már, magukat még nagyobbnak tartó, leszóló, egoista költőkkel teli.
na, ők azok, akikről Petőfi idézetében olvasni: csak magukkal törődnek, csak a nyomorukat, világfájdalmukat közlik, és nem érdeklődnek mások iránt. Te nem ilyen vagy.
baráti üdvöm, jobbom, stb. G.
Köszönöm soraidat, Gergely. :):)
Kedves Laca!
Gratulálok nemes érzéseidhez, és tehetségedhez! Igazán érző szívre vall "annál" ki íly művet képes íly mesterien megírni!
Sok-sok hasonlót kívánok! Üdvözlettel, s tisztelettel: Zoli
Kedves Zoli!
Nagyon szépen köszönöm, és szeretettel üdvözöllek az oldalon.
Üdb: Laca
Kedves Zoli!
Nagyon szépen köszönöm, és szeretettel üdvözöllek az oldalon.
Üdb: Laca