Zsigereimben érzem a kerti munka ízét,
izmaimban érzem a kerti munka nehezét,
szemeimben őrzöm a tevékenység szépségét,
élvezem a cselekvésnek bódító örömét.
Milyen szép látvány a termény fejlődése,
az élet szüntelen megismétlődése,
a virágba szökkent fák gyönyörűsége,
az egész természet szépségélménye!
Milyen magasztos a természet,
mely felülmúl minden más szépséget,
amit maga az ember teremtett
uralma alá hajtva a Földet!
De nem szabad azt rabigába hajtani,
a természettel rútul, zsarnokul okoskodni.
A természettel csakis együtt kell élni
és azt bölcsen, ésszerűen szeretni!