Ott, ahol a tó egyesül az éggel,
az emberszív telik sok szépséggel,
s a parti park árnyas fái alatt
a napsugár is diszkréten talál utat.
A Balatonpart csodálatos, szelid, kedves bája
a Helikon ünnepségek sok tudósát csábította.
S ezt az ihletadó képességét máig megőrizte.
Engem is ez a hangulat késztetett erre a versre.
Bár a Helikon ünnepségek múlt fénye
teljesen rávetülne a jelenünkre!
Gazdagabb lenne az egész életünk,
s bölcsebb lenne a teljes jelenünk!
Amíg ezeken csendben ábrándozom,
gyengéd napfény simít végig a tájon.
Majd ezeket a soraimat leírva
felállok és indulok tovább – a mába.
Pecás
2 hozzászólás
Botladozik rím és ritmus, de a hangulat és a tó szeretete szelíden átjön azért.
Nem számoltam a szótagokat, nem figyeltem a rímekre. Nekem versedről két emlék is eszembe jutott. Az egyik nagyon régi, mert még diákkoromban egy keszthelyi ifjú udvarolt nekem, sokat mesélt a városról, a Balatonról.
A másik: úgy emlékszem, akkor épült fel a Helikon, amikor egy nyáron ott nyaraltam férjemmel. Nagyon szép a környék, sokat sétáltunk a szép parkban, Keszthely szép város volt akkor is, minden nevezetességét megcsodáltuk.
Szeretettel olvastam a versed: Kata