Már rég tudom mi vagyok
De tenni ellene nem tudok
Harcolok rideg sötétben
A kegyetlen árnyak mezejében
Nincs már barát talpon
Csak ellenséges hordák a tájon
Szemem tűzben izzik
Érzem most itt van végem
De nem adom fel soha a harcom
Küzdök örült módjára a végig
De ti ebből semmit nem látok
Mert mindezt eltitkolom
Szenvedek, haldoklom de ti ezt nem érzitek
Vakok ostobák vagytok kik nem éreznek
1 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Elolvastam mindhárom versedet, és ugynaz volt a benyomásom mindegyikről. Van érzéked a versíráshoz, de… nem értem, miért nem tartod a rímes formát! Az első 2-3 versszaknál csodásan összecseng a sorok vége, utána meg semmi… Pedig jók a rímeid (már ahol vannak), szerintem dolgozz rajtuk-értük:)
Üdv: Borostyán