Milliárd fokon, káosz őrületben,
hullám, hullámot hágva folyt-folyt a világ,
félelem-görcsben, a semmitől irtózva,
önmagába omlott, és megszűnt a láng.
Csillagizzásnál csodálta magát az anyag, atomi létén,
fotonja nyüzsgésén, égi por tükrében, ámulva ájult,
és várt, várt a végtelenbe futva,
tudta, hogy le még semmi sem zárult.
Bolygó-rögök, gyönyör cseppek édes-méhe, bércek, lankák,
tengerparti habok, csicsergő lelkeknek, tetszelgő táj.
Isteni kedvtelés!
Angyal s anyag nászból,
megszületett az élet, a mennyei báj.
8 hozzászólás
Ahogy olvastam : magam előtt láttam egy bolygó keletkezését.
Úgy is mondhatnám : Átjöttek a képeid. Nagyon jól megírtad.
Formailag már nem annyira tetszett. Én még alakítanék a formán.
Bocs ez csak az én véleményem (nem bántás). A vers a tied és
gratulálok hozzá!
Az anyag is képes arra, hogy csodálatos legyen 🙂 de lélek nélkül, ami életet ad neki, nem képes létezni 🙂 Érdekes és nagyon jó a versed!
Üdv: barackvirág
Kedves Braunel!
Kösz a figyelmeztetést. Az a fránya forma! Újra olvasva én is megdöbbentem, hogy kötőjelet , vesszőt, ezt-azt másként kellett volna, de majd egy "hozzányúlásnál" korrigálom.
Nagyobb formai változtatást, ha érik bennem , talán akkor.
Üdv.Károly
Kedves Barackvirág!
Örülök hogy olvastad, kösz. a látogatást.
Üdv.Károly
Nekem is nagyon tetszik a gondolat, a tartalom, de én is azt mondom, a fomáján javíthatnál a sorokban, a szótagok számlálásával.
Üdvözlettel: Kata
Igen, ilyen lehetett a kezdet.
Kedves Kata!
Örülök, hogy kritikusan olvastad, de valahogy ott a kezdetek kezdetén a káosz szélén, kicsit elfeledkeztem a kötöttségekről.
Üdvözlettel.:Károly
Kedves Rorália!
Köszönöm, hogy meglátogattál.
Üdv.Károly