Percről percre épül a vár, apródok hada szeli át udvarát
A két kapu egymással szemben, nyitva áll
Az aranyló napsugár és a szélvirág, suhogva száll
Élvezik azt, hogy nincs akadály
Lelkem vára, szigorú szabályok kavalkádja
Lelkedre vár, a kapukulcsot rég leadta már
Egy apród igazgatja a padokat, vendégek jönnek
Lesz mulatság, világra szóló, és nem lesznek könnyek
Annyira kell, hogy ebben higgyek, gyere velem
És legyünk mindig együtt, és a várunk udvarán
Mindig legyenek más napok, évszakok, holnapok
És higgyük igazán, Mi ettől leszünk igazán boldogok…
És akkor felépül a két bástya, harcra készen néznek a világra
Zászló lobog, ágyú dörren, bezárul a két kapu
Mi már itt maradtunk Kedvesem
Hitünk egymásban elpihen……
http://www.youtube.com/watch?v=kebVq3OHfO4
2 hozzászólás
Szia!
A szerelem mint vár, ami sziklaszilárdan áll, nagyon szép gondolat.
Szeretettel: Rozália
Elgondolkodtatál!Grt.Z