Miért van az, hogy ami jó volt,
Azt eldobod, még a legelején.
Hogy egy változó nap hozzon holnapot,
És egy egy új reményt;
Amit soha nem fogadsz mert bizonytalan.
Életről életre keresed önmagad,
És közben összetörsz, ezer lelket…
S várod, hogy hulljon rád a végítélet, ami nem jön el,
Mert itt kell maradj,
Szenvedj a porban, miközben olvasod a sorokat…
Amit neked küldtek, amit neked szántak és elhitted nekik,
Hogy többé semmi se fájhat.
Magadnak akarod a hatalmat,
Bárki melléd kerül, nem lesz más csak rabszolga alattad…
Ki végül kiszabadul és eltávozik,
Lelke a mennyekbe kárhozik…
És onnan vissza üt,
Mikor méltón a trónra ülsz;
S koronát tennél a fejedre,
Le csapja rólad s az út végén csak te nem leszel eltemetve.