Szoborta valamikor
egy szoc.realista,
aki a lista
élén, mint támogatott,
kapta a feladatot,
hogy szoborjon ide
egyet a gyár elé,
s az mi más
lehetett volna,
mint a kohász szobra.
Ez itt a szobor.
Kohász volt valamikor,
most szoc.segélyes.
Félnapokat ül a padon
a gyár előtt, kicsit éhes,
de nem nagyon.
S hogy mi az oka?
Az éhenhaláshoz sok a
szoc.segély. Most az a
maga-szabta dolga,
hogy ő a munka-nélküli
kohász padon ülő szobra.
Ez itt a szobor.
Évtizedeken át
figyelte a munkások
ezres hadát,
s most a kitárt
üres gyárkaput nézi,
s valahogy nem érti,
ahogy én sem,
ezért nem csak úgy,
költőien kérdem,
ha lenne, ki megfelené:
mivé tesz a munkátlanság,
ha a munka tesz emberré?
7 hozzászólás
Az NAGYON NAGYON jó! Szellemes, remekül megírva, ráadásul a végén a kérdés iszonyatosan jó! A munkanélküli segélyt becézhetjük embertelen-segélynek?
Tetszik a mondanivaló. És valóban jó a kérdés. Jól megszerkesztett vers ez is.
Köszi a figyelmeteket, és örülök, hogy tetszett… ! Igen jó kifejezés: embertelen-segély…Üdv.: zsuzsa
József Attila munkás-verseit juttatja eszembe, persze ez teljesen egyedi és játékos, leleményes, a témaválasztásra értem. Nagyon jó.
Köszi…:) zsuzsa
nagyon tetszik!!!
“szoborjon ide” – ez meg pláne! 🙂 szeretem az ilyen szóalkotásokat…
…én is…