Vidáman trillázott a kismadár
Amíg csapkodott nyolcasokban
Szíve egyre hevesebben dobbant
Szenvedélyes dala messze szállt
Féktelenül rajzolta a végtelent
Énekével tovalibbent őszi levél
Lelkét megmelengette rideg tél
Életre kelt torkában a szerelem
Mikor virágba borult az almaág
Berepült szegény a kalitkába
Odaveszett mind a tarka tolla
Most végtelenben rajzolgat kottát
14 hozzászólás
Kedves Noémi!
Meglehetősen erotikusnak tűnik a versed.
Mintha lett volna abba a szerelemben némi testi kapcsolat is, ami, lehet, már nem lehet többet.
Tetszett a versed.
Üdv: harcsa
Kedves harcsa, Neked és a véleményednek mindig örülök.
Szeretettel: Nomi
Szia!
Nekem egyszerűen az elmúlásról szól. Szomorú és szép a versed.
Szeretettel olvastalak:Viki
Kedves dreamer, köszönöm az olvasást és hozzászólást.
Noémi
Kedves harcsa, mindig örülök jöttödnek.
Noémi
Szia Noémi !
Valószínű ha név nélkül olvasom, akkor is tudtam volna, hogy te írtad 🙂
"Féktelenül rajzolta a végtelen"
Mostanában nagyon jók a verseid , amiket olvasok 🙂
Szeretettel, mint mindig : Zsu
Nagyon hálás vagyok a véleményedért kedves Zsu. Ettől elismerőbb hozzászólást soha nem kívánok magamnak.
Szeretettel köszönöm Neked: Noémi
Kedves Noémi!
A kolibri egy igen kicsi madár, állandó mozgásban. " Féktelenül rajzolta a végtelent "
Szépen rajzoltad meg az elmúlást.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Köszönöm kedves oroszlán. Már kezdtem azt hinni, újjá születik az a kolibri, de még sincs rá lehetőség.
Köszönöm kedves oroszlán.
Érdekes a versed számomra. Egy valójában állandó mozgásban lévő madárnak a kalitka pillanatok alatt pusztulás lehet. Fájdalmas vég.
Marietta
Kedves Marietta! Már kezdtem bízni a csodában, hogy újjászületik az kicsi madárka, de ha racionálisan gondolkodom, rájövök, véletlenek vannak, de csodák még sincsenek.
Köszönöm.
Nagyon tetszik, csak olyan szomorú, esős éjszakára nem ajánlom 😀
Köszönöm Róbert.