Sivár lélekkel írja verseit
Körötte sötét és néma minden
Senki se hallja énekét.
Álmából Kalliopé karjában ébred
Az igazak útja előtte áll
Dalára megáll az égen a csillag
Vizeken csitul a féktelen ár.
A költő, ha szól édes szavakkal
Meddő sziklából forrás fakad
Múlik fájdalma a gyötrelemnek
Emésztő gondok súlya apad.
2 hozzászólás
jók a gondolataid, és aktuális is sokszor,
Nagon tetszik, ahogyan írod a verseid!
Szeretettel: Kata