Miket össze nem írnak Rólad!
Lám, hogy él meg egyből ezer,
S te Egy, ha meg is halsz holnap,
Jó ára lesz, ha már nem létezel.
Bújják majd verseid, kik addig
Egy sorodat nem olvasták soha,
"Sötétben is rúgta a lasztit,
Mert otthon nem várta vacsora",
Vagy: "a Dunához indult részegen…"
"Azt hitte, neki mindent szabad…"
Ilyeneket írnak majd, s egészen
Elhiszik, hogy tudják, ki voltál magad.
Pedig a versek csak úgy születnek,
Mint az ember, vagy a csillagok:
Kiszaggatva is részei Egynek,
S túlélődként ríják: itt vagyok!
11 hozzászólás
Szia fabatka!
Nekem ez nagyon tetszik! Főleg az utolsó versszak… az utókornak alkotni… ez nagy feladat, és csak keveseknek sikerül igazán…
a címválasztás, a rímek… minden a helyén…
szóval gratula, na! így tovább, remélem még sok hasonló olvashatok itt! 🙂
üdv
Balázs
Köszönöm Balázs, és hiszem, mindenki az utókornak alkot. Saját magunkat üzemjük a jövőbe…ki így, ki úgy…s az utókor kit átölel, kit megtűr, kit elás.
egészen kiváló vers…
(Te hol voltál eddig?)
élmény volt
Nos, András, vagyunk mindannyian…olykor fényben, olykor pince mélyén…csak a vers örök, csak a lélek ragyog…a név csak cimke, váltás ruha…amit takar, a lényeg.
ez nem kezdő szint…
Kedves SajnosNem…majd mikor valami borzalmasan rossz írásom olvasod, tedd meg, hogy a véleményezéseddel felemelsz magasabb szintre…mert ezt elvárom Tőled.
Fantasztikus sorok. Gratulálok!
Kuvik, megtisztelsz…örülök az olvasásodnak!
Fabatka, kiváló vers. Nagyon teszik, ahogy összefogalmazod a jelent a jövővel, az elismertséget az elmúlással, a költőt mint egészt a részeivel. Mind egészek vagyunk, valóban senki sem ismer minket egészként, csak részeinkben, és hiszik hogy ismernek. Ez posztumusz még kevésbé lesz igaz, de hát az irodalomtörténészeknek is meg kell élniük valamiből :-))) Kiváló vers.
aLéb
Köszönöm az áttekintő figyelmedet, s "köszönöm"-nél többet nem is tudok hozzá fűzni.
Végtelenül tetszik!!!!
Tetszik a témája… a köntös, amibe bújtattad…
tetszenek a rímek, egyszóval szuper, úgy , ahogy van.
Nagyon tudsz.