A könyvek jók, a könyvek szépek,
Csak a németkönyvtől félek.
Borítóján delfin-képek,
A delfinek csak rám néznek.
Farkasszemet nézek velük.
Nem túl nagy a mozgásterük,
s egyre könyörögnek, kérnek:
'Hadd menjünk el innen, kérlek!'
Mellétek én nem állhatok,
Két dimenziós állatok!
'Hogyha nem segítesz, gyermek,
nem örülhetsz majd jó jegynek!
A lapok megfeketednek!"
A delfinek fenyegetnek.
Segíteni hogyan tudnék?
Jaj, az egész borító kék!
Összefolynak már a színek,
úgy töröm a fejecskémet!
De nincs egy darab ötletem,
így magamat felköthetem!
A delfinek tönkre tesznek,
jó jegyeim sosem lesznek!
Én lázasan gondolkodom,
s műköröm csattan a padon.
Odanézek, azt bámulom,
s szól valaki rikács hangon.
'Figyelsz te egyáltalán?
Hol járunk, tudod talán?!'
Felocsúdok, könyvre nézek,
Segítséget onnan kérek.
Delfinek összefirkálva,
örökre a könyvbe zárva.
Nem segítenek már nekem,
s egyes a legújabb jegyem…
7 hozzászólás
Az nem jó…:(De a vers az Tetszett:)
Kéttanítási nyelvűbe jársz?
Pityu
Örülök, hogy tetszett. 🙂
Nem, nem kéttannyelvűbe 🙂
Örülök, ha tetszett, Pityu!:)
Nem, nem kéttannyelvűbe 🙂
Eszti
Szegééény 😀 Én is ismerem azt a német könyvet. Igaz, én angol-franciás vagyok, de az osztálytársaimnál szoktam látni (bár leginkább a földön, nincs nagyon megbecsülve) 😛 Akkor nyelvis vagy te is? 🙂 Nagyon találóan fogalmaztál, jól esett olvasni 🙂
Köszönöm 🙂 Igen, német nyelvi előkészítő osztályos vagyok. Igazából szeretem a németet, meg megy is, a tanárnőnek nincsen műkörme és szoktam figyelni órán. A német könyv épp előttem volt, és jött az ihlet. 🙂
Ismerős képek. Jól szórakoztam. M.S. Katalin
Köszi. 🙂
Eszter