Itt állok a labirintusban
Ez most spirál, vagy Jeruzsálemi zarándokút?
A kérdés feszít, egy árny épp int, gyere, kövess
Azért mert épp üldöz a Minótauros, azért ne vess követ
Most elmegyünk és megkeressük Minószt, ki ezt rendelte
Azt hitte ebben bőven el lesz rejtve az élet értelme
A bejáratnál születtünk, valahol pedig most benn vagyunk
Sok az elágazás, szobaajtó, alku nincs, mondja agyunk
Itt már nem érvényesülnek a visszafelé gombolyított fonalak
Jó lenne elérni az Istennel való beszélgető hangulatot
Megtalálni az üdvösség tartalmát, melytől kapsz egy jó alapot
Most már sokan vagyunk itt, a labirintus egyre dagad
De ha a lelked újjászületik, akkor soha nem adod meg magad…. a gyötrelmeket elfeleded, a gyönyöröket élvezed, és a kijáratot megleled.
9 hozzászólás
Kedves Dinipapa!
Többször is elolvastam versedet, nagyon tetszett, elgondolkodtam s eszembejutatta
Weöres Sándor: Minotauros c. versét:
"Síkos lucsokban, hason fekszem,
a világ súlya nyom és szétreped a testem,
de mindez nem igaz, nem eshetik velem,
királylány vagyok én, tisztán emlékezem,
van három tigrisem, bozontjuk tarka felhő,
a réten repülünk, hátunk mögött a szellő…"
A versed ezt idézte fel bennem…köszönöm!
Gratulálok dini!:)
Örök Sleepwell:))
köszönöm a véleményed, mindig jól esik, ez a véleményem…
Hét, amikor összekuszálódnak a szálak,
És nem tudni, hol a kijárat,
A lélek újjá kell szülessen ahhoz,
hogy eljusson a kijárathoz,
Versed szép lett elgondolkoztatott…
Szia Dinipapa!
Újabb kiváló alkotásod olvashattam, nagyon jó allegória, nagyon jó átvezetések, nagyon jó konklúzió. Kerek egész, mégis nyitott. Valóban szabad a döntés? Van kijárat? … vagy csak a Minótaurosig jutunk mindannyian…
aLéb
Nem könnyű megérteni miről is szól pontosan – vagy inkább úgy mondanám, hogy többmindenről szól. Ebből a többmindenből én is kiválasztottam magamnak a megfelelőt és azt kell hozzátennem, hogy jól sikerült vers! Tetszik 🙂
Nagyon szép elmélkedés az ember életútjáról. Gratulálok, Dini!
Szia!
Én úgy értelmezem, hogy versed az életünkről szól, ami szövevényes, mint a labirintus, de szerencsére van kiút. Jól sikerült vers, tetszik.
Rozália
Hát igen kérdés kaptunk -e elég erőt, h megtaláljuk a kiutat mert némelyikünk naaaaggyon el van itt veszve! 🙂 Ugyan az jutott eszembe elsőre mint Colhicumnak, h szép elmélkedés 🙂
Nagyon jó ez a vers!!!
Nekem az jutott eszembe, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy kikkel kerül össze az ember a labirintusban…
…vannak, akikkel direkt jó lenne összezárva lenni, és az embernek eszébe sem jutna a kijárat…
Mások elől inkább a Minotaurus-hoz bújnék…
Megint másokkal együtt gondolkodva esetleg eljutnék a kijáratig…
No, és akkor arról ne is beszéljünk, hogy vajon kint mi vár? Nem egy nagyobb labirintus?
Üdvözlettel: Gyömbér