Ha lámpásod volnék
arcodra fényt csalnék,
érted égő lánggal
örök ragyogással.
Könnyed felszárítva
lelkedet csitítva,
társadul szegődnék
úgy kérlek ne menj még!
Ha magaddal vinnél
ékkőként ragyognék,
mutatnám az utat
s irigykedne a nap.
Ha szél kerekedne
kérlek végy kezedbe,
ha életem kihunyna
csak sötét éj volna.
Ezeréves múlttal
háborúkban gyúltam,
ha helyén van szíved
megőrzöd e fényem.