Hajnalban gyöngybort pókvirág tép
E moccant reszketegben,
Álmokat sodorva szél
Hangját nem hordja szét a berekben.
Álmos láp mos habjain zölden
Vibrálón selymet és nyákosat,
Lassan búgató vészmadár
Öklendez egész határban átkokat.
Bú bolyongó réve mossa eszterágnak
Mállón göcsörtös cölpeit,
Csorba csőre szegletében
Reszkén tépve, béka háját ölti ki.
Ólom ege nem ont színt sem e
Ködben úszón csordult tájra,
Semmiben szült száz sás szeme
Bólint párán eret vájva.
Nem gördül Hold, s nem moccan kép,
Hang sem rezzen, csak elfojtott lég
Mocorog füledben feledten,
S akkor vized megnyílik feletted,
S lápod őre csőre mélybe kebelez,
Majd tovaszáll, hisz’ folyton kongó
Kebel ez, s míg életet zúza zúzza,
Lágyan bongó dongó felel a semmi-szuszra.
A láp
By rawelli
3 hozzászólás
Kedves rawelli!
ez egészen jó…bár nem tudtam teljesen feloldódni a lápi tájban, mert túl hemzsegett a kép, sa a képekhez kapcsolt szavak, de nagyra értékelem azt a szókincsvilágot, amit elénk tárátl, kohozva, vélhetően mindazt, ami ehhez az ökológiai nis-hez köthető. Nagyon szellemes volt, tele szójátékkal, ezáltal könnyeden játékos, de számomra egy picit sok,vagy inkább túlhajtott.
Üdv: Cal
Szia!
Nagyon tetszik, ahogy játszol a szavakkal. Ráadásul remek a vers ritmusa!
Gratulálok!
Deiphobae
Köszönöm szépen 🙂
rawelli