valaki ajtómba simogat.
Ki lehet ily időben?
Ki e késői látogató?
No lám, a Boldogság!
Váratlan vendég,
rég járt nálam már.
Örömmel tessékelem,
– jer csak kedves vendég -,
foglalj nálam helyet,
és mesélj,
mi szél fútt felém?
Lágy fuvallat járja át a szobát,
arcomon simítja szét mosolyát,
hajamba huncutul beletúr,
szememből könnycseppet húz elő,
és varázsol kutakodva ő.
Lelkem fájdalmait lassan összeszedi,
hókendőbe rejti, és átöleli.
Karjára veszi és mosolyogva int,
Várj! – Jövök majd megint.
1 hozzászólás
Kedves Zsuzsanna!
A világnak most éppen ilyen látogatóra van szüksége!
Örülök annak, hogy meglátogattalak.
🙂
Üdvözletem!