Néha megtörik életünk
A békesség nyara
A lavina elindul
A pusztító nagyúr
Gyilkos hullámként
Szívünk árkain rohan
Végig dübörög, mint vihar
Hömpölyög, mint kísértet
Csak átkaink simmogatnak
És szívünk hiába fáj
A lavina szalad, szalad
A seb az marad, marad
Nincs és nem lesz ma
Újból megbocsájtás
A harag, az a harag
A harag az marad
Békülünk éjszakákon
A lavina rajtunk váratlan átgázol
Meghalnak a szép szavak
A lavina szalad, szalad
És mi maradunk némán
Szégyenkezve, pucéran
Haragunkat rágjuk
És megy a színdarab
Hogy mnindent megbocsájtunk
De maradunk azzal
Amit a tegnap egymás
Fejéhez vágtunk
De egy szerelmes éjszakán
Azt hazudtuk mégis
Hogy megbocsájtjuk
2 hozzászólás
Igaz sorok.
Gratulálok: d.p.
Nagyon jó!:)