A lavina, ha elindul
Pusztító nagy úr
Szívünk árkain rohan
Végig dübörög, mint a vihar
És szívünk hiába fáj
A lavina szalad, szalad
A seb marad, marad
Nincs, és ma nem is lesz
Újból megbocsátás
A harag, az harag
A harag az marad
Míg békülünk éjszakákon
A lavina mégis váratlan
Rajtunk átgázol
Meghalnak a szavak
A lavina szalad, szalad
Mi maradunk némán
Haragunkba burkolva
Haragunkat rágjuk
És megy a színdarab
Hogy megbocsátunk
De maradunk azzal
Amit a tegnap, váratlan
Egymás fejéhez vágtunk
De egy szerlemes
Hazug éjszakán
Azt mondtuk mégis
Hogy megbocsátjuk
1 hozzászólás
Szia!
A megbocsátás a legszebb! A lavina nem tudta elsöpörni!:-)
Tetszett a versed!
Üdv:Selanne