Egyetlen döféssel elvágta
a lelkemből fonódó köteléket.
Szebb munka volt, mint
a legfinomabb pókháló,
és most vértől ázott rongyként burkol be.
Másfelé tekint rég,
hálója is leszáradt,
s undok kacsként
hullik le róla
maradéka.
Terveket sző rég,
s fonalat ereszt már,
behálózva egy másik,
fényes aranyalmát,
hogy beteljesítse vágyát,
s elgurítsa őt is.
Vége van.
Éreztem már, hogy
a testemet hasítják,
erőszakkal, durván,
De azt, aki én vagyok!
Még senki sem ért el.
Még senki sem gyilkolt így.