a csók,
mely a szeretett ember ajkán csókol,
s e csók rögvest visszaköszön,
a puszi
bársonyos bababőrön
cirógatón szeretőn.
a csók,
mely szertőn véges-végig futkos
a vágyott test összes hajlatán,
a puszi,
mely örök gyermeki hálád
szüleid öreg kezén s ajakán.
3 hozzászólás
Ehhez a vershez tartozik egy kis történet. Van egy nagyon kedves barátom, aki küldött egy mondatot, mikor éppen kétségbe voltam esve. Erre a mondatra született a vers:
“Mosolyogj, mert ez a második legjobb, mit ajkaddal tehetsz!”
Milyen igaz:) A második versszak tetszik igazán ebben a versben (az első sem rossz, de a rímek jobban sikerültek a másodikban), gratulálok!
Kedves Helen.
Valóban, ajkunkkal is képesek lehetünk különböző érzelmeket kifejezni. Mint a szerelem, az érzékiség, a vágyak beteljesülése, és a tiszta, őszinte szeretet.
Üdvözlettel
Gyula