Egy aprócska kertben piros virág nyílt,
kelyhében apró magocska növekedett.
A szirom védte, óvta, dúdolt neki,
repesett a lelke, hogy övé lehetett.
Éj volt, mosolygott a hold, a csillagok,
s a tündér varázspálcájával suhintott.
Hirtelen aprócska bimbóvá serkent,
körötte tüske békésen vele ringott.
Egyszer csak, ki tudja miért, a bimbót
rút féreg kezdte rágni, tövis meg bökte,
szélvész is támadt, fújt veszettül, s rózsa
a védtelen kis sarjat végül lelökte.
Dörgött a menny és a föld jajveszékelt,
aszott nő ropott, rítt a fekete varjú.
Hantnál föld töpreng, miértre nincs válasz-
most süt a nap, s nő a fű a létillatú.
2 hozzászólás
Kedves Suzanne!
Szép képeidre gratulálok:
Éj volt, mosolygott a hold, a csillagok,
s a tündér varázspálcájával suhintott!
Szeretettel.sailor
Kedves Sailor!
Nagyon szépen köszönöm !