A költő nem kezével ír,
tollát nem inak vezetik.
Súlytalan fuvallatként
az igazságba kapaszkodik,
s ott zengi dalát, két világ között,
hová lelke önként költözött.
Mit ott terem, érett gyümölcs.
Ki érte nyúl, lásd, az a bölcs.
A költő nem szemével lát.
Mert ablaka ő a világnak.
Oly tiszta ablaka,
melyen a vakok is kilátnak.
Ott tátong két világ közös falán
– meglehet, éppen ott állsz talán -,
eminnen vad vihar,
amonnan lágy szellő járja.
A költő ablak egy szebbik világra.
4 hozzászólás
Szia, vagy egy csúnyábbra! 🙂 De mindenképpen ablak. És az se egyértelmű, h esztétikai értelemben mi a szép és mi a csúnya. Vagyis hát eléggé egyértelmű: " Te jól tudod, a költő sose lódít, az igazat írd, ne csak a valódit" Tetszik az "ablak", ami "Szem" is egyben. "Ablakszem"? Szokták mondani! Bírom a verseidet, mert értem őket, a gondolatokat, s jól vannak megírva! Üdv: én
Üdvözletem, Bödön!
Örömteli a viszontlátás, és elmondható: én meg bírom a hozzászólásaidat, mert látóak.
Üdvözlettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Azt láttatja, ami benne van, mert őszinte.
Szeretettel: Szabolcs
Üdvözletem, Szabolcs!
Az őszinteség a legfontosabb szerintem. Talán épp így lesz a csúfból is szép.
Szeretettel: Laca 🙂