A lélek dala

A tél után a lélek
szabadnak érzi önmagát,
a bú az ördögé lett,
nem űzi gondja már tovább.

Kacsint, a kékes éggel
kacérkodik mosolygva csak,
amint szerelmesével
dalolva vágya húrba csap.

A végtelent hasítva
cikáz a lét határain,
reménye újra írja
a szárnyalás szabályait.

Kitörve fagyzugából
bohón a Nap felé fut el,
meleng a langy sugártól,
miközben egyre énekel.

Ha most figyelsz erősen,
lehet kihallod énekét,
amint a tiszta légen
jövőt igézve száll feléd.