Ásított a hajnal, és harmatcsepp könnye végigfolyt a csillag-szeplős sötét arcán.
Cirógat a levegő, és bársony-szellője megborzolta a mély álomban szendergő holdat.
Pirkadatkor, ébrednek a házfalak, a kémények kormos-köhintéssel a nap felé intenek.
Kövér pókok a falak repedéseiben nappali sziesztára készülnek.
Egyenruhát ölt a munka, izgatott szerszámok fecsegnek titkokat.
Csilingel egy kulcs-csomó, melyek közt ott az emberek lelkének kulcsa.
5 hozzászólás
Szép képeket festettél. A sorok külön, külön is megállnák a helyüket, így egy verssé "komponálva" pedig kerek egészet alkotnak. Tetszett! Nagyon.
Üdv.: Phoenix
Remek vers, tetszett.
Üdv: harcsa
Köszönöm Phoenix, harcsa, hogy olvastatok. Köszönöm az értékelést.
Geo
Szép, romantikus prózavers.
Köszönöm, örülök ha tetszett!
Geo