A lenézett költő
Mondatokat porolhat,
Vitákat eldöntő
Szavakat sorolhat,
De mit ér az egy itt,
Ha szemben van sok száz,
Aki nem mond semmit,
Csak másokat gyaláz.
Telve van a világ
Velük, akik nyomulnak,
Erkölcsileg sivár
Ölekbe beborulnak,
Azt hiszik, hogy így jók,
Nevetnek a markukból,
Pedig csak a kígyók
Ömlenek a torkukból.
Otromba szavakat
Szerteszét dobálnak,
Hamis falakat
Építenek, várat
Emelnek a rossznak.
Mint egy csonka család:
Hagyják a gonosznak,
Hogy befúrja magát.
7 hozzászólás
“mondatokat porolhat” ez miért lett odaírva? ti. mondatokat porolni annyit jelent, hogy port rárakni a mondatokra, (mert tisztítani=leporolni,)…
ja és kicsi a bors, de ha igaza van… :))
azt tanácsolom ne fájlald a fájdalmat, hanem nézz szembe vele és nevetgélj.
a vers nem lett jól megírva, talán a rímkényszer miatt
Biztos baj, ha egy vers rímel… vissza a drogokhoz.. 😀
upszi…Aventurin voltam (bocsi apa)
leporolni a konyveket, igen…
porolni a kisgyerekek az utcan, mikor rugjak a port
es nem a rimekkel van baj, hanem a rimkenyszerrel, kevered…
Ejha, ide is írok már egy kicsit. Ez a “költői szabadság”. Szerintem a mondandó a lényeg (nekem az volt benne 2 éve – akkor így éreztem, és most is-, nem a rím, az már csak a ráadás). És ha szerintem az alma narancs, és ezt egy versben leírom, akkor azt el kell fogadni, hogy az narancs, mert így gondoltam, a “költő”. És ha egy tehenet ábrázoló festménynek azt adom címnek, hogy lila akác, akkor az a címe, tehát annak kell hívni.
Aki úgy érzi, be tudja fogadni a verset, annak örülök, köszönöm a kritikát, igazából nem akarok hova fejlődni, úgy jön, ahogy jön, és kész, de azért mindent megpróbálok, vagy nem, persze ezt nem sértésnek szánom, de akkor már nem lenne az igazi, ha összevissza alakítgatnám.
Akire vonatkozik, az csak röhögni tud rajta, vagy észre sem veszi magát, az igazság valóban fájdalmas, könnyebb elviselni, ha nem vesszük tudomásul.
u.i.:Valóban nincs jó kedvem, de lehet, hogy csak fáradt vagyok.
a költői szabadságról lehetne ódákat zengeni, ámde nem menti meg a költői hibákat. ugyanis előfordulnak az ilyenek és az ilyet javítani kell, nem pedig mentegetőzni.
elég magabiztosan elemzek verset, ha pedig a kódrendszer túl rejtett, mint pl. berzsenyi “poézis hajdan és most” versének pár részlete, akkor ráhagyom az okoskákra, mert nem szeretek melléfogni.
sőt, nemsokára már az is “költői szabadság” lesz, ha kimész szarni, és felírod vele a parlamentre, hogy
“ilyen ez az orszag
nincsen mas tanulsag”
milyen ocska kifogasok moge bujnak el egyesek…
Tetszik..mert egyszerűen szép…
Mély gondolatok. Érezni lehet…