szárból kalász,
értelemből bölcsesség,
s máris virul a határ,
bujdosó madár
tojásait rakja,
nemsokára
hangos lesz
a fészekalja,
bárányok legelnek
dús legelőkön,
nyílik a pipacs
harmatos
mezőkön,
szegény ember
szántja
a rögös földet,
kijelölt helyre
búzát,
árpát vet,
a víz felkutatja
a kicsiny rejteket,
a nap melengeti
a duzzadó szemeket,
gyökérré
és szárrá
cseperednek újra,
s a friss kenyér
illatozik
a kemence sutba’.
4 hozzászólás
Szia!
Szép a versed, tetszik.
Szeretettel: Rozália
Szia!
Nekem is tetszett, szinte láttam magam előtt a képeket!
Ági
Köszönöm kedves Inestia és Rozália, visszatérő figyelmetek megtsiztelő!:)
Bizalom és reménység-tiszta, jól érthető ritmusokkal!
gratula:ruca