A lista

Van tehát a szeretet.
Ő adja a kenyeret,
akkor is, ha keveset.
No de hát csak egyetek.

Van tehát a hatalom.
Büszkén én ezt vállalom.
Szónoklok az asztalon,
míg markomban az atom.

Van tehát a gyűlölet,
kutyát-macskát leölet,
dobálja a holdkövet.
Napra céloz, lő Földet.

Van a vidám, az öröm.
Nem kell hozzá énerőm,
nem kell hozzá énuram,
nem jelöli hősérem.

És mi van még? Fővezér!
Aki ide fel nem ér,
feje-keze víz és vér.
Leváltják, de visszatér.

És mi van még? A kozmosz!
Űrfeketén felcsillogsz,
akár jó ez, akár rossz.
S kozmikus az élethossz.

Vagyok én is, hát persze.
Itt a saját kezembe.
A csodával szép csendbe'
elindulok versenyre.

És van persze, végzetem,
na de az nem kell nekem,
nézd ahogyan levetem.
Hátrahagyott holttetem.

Az ellenség van szintén.
Nem annyira jó mint én.
Embereknek a szintjén
jár-kel, jár-kel, port hintvén.

Van ugyanígy akarat.
Halld, hogy szüli Hatalmat.
Meglöki a hadakat,
trónszékbe is bérakhat.

Aztán van a fejlődés,
zárt ajtón is itt a rés,
nem is kell, hogy belevéss.
Jó lesz másra az a kés.

És van mindig a csúnya.
Megszépítve, de újra.
Mehessen fel az útra?
Gyönge szellő elfújja.

Továbbá van az isten,
amolyan és emilyen.
Legyen isten, hát igen,
legyen amott s emitten.

És van tehát a szabad.
Körbeveszi szolgahad
és szabadnak megmarad.
Bár a szolga-elmarad.

Vagytok végül te és ő.
Belém is úgy elérő.
Bár lelketek kivérző,
bizonyosan nem késő.

Végezetül józan ész.
Ő mindent tud, meg sem néz!
Vele teljes az egész.
Ezzel zárom, tessék, kész.