Amint megláttam
Rögtön megszerettem
Apró patájával
Kecsesen lépkedett
Szépen ívelt nyakát
Cirógatta a nap
Nagy, sárga sörényét
Enyhe szellő fújta.
Egyszerre volt nemes
Egyszerre volt vad
Gyönyörű és büszke
És végtelenül szabad
Igen. Pedig rab volt.
De még így is szabad.
A ló
By zia
2 hozzászólás
szegény lovak… túlságosan szeretjük őket ahhoz, hogy a saját szépségüket mutogassák:D El tudtam képzelni a patást!
Köszi a hozzászólást, báe nem egészen értem, mit akartál vele.:)