A locsoló bácsika

Hogy a kakas keltsen fel,
locsolni megyek reggel!
Megfogom a botomat,
jól kihúzom magamat!

Kint béget egy barika,
van parfümöm, francia,
szomszédaim vén lányok,
gyakran járok hozzájok!

Van aki megözvegyült,
vagy kinek nem sikerült
férjhez menni még eddig,
bár eljutott hetvenig…!

Elvált asszony Jolánka,
feldíszítve szobája,
hímes tojást kapok én,
s mennyi finom sütemény!

Nem maradok sokáig,
elbicegek Rózáig,
csókos az ő ajaka,
pedig ritkul a haja…

Meglocsolom Katinkát,
jól főzi a pálinkát,
mint a galamb, nékem búg,
bár nem jérce ő, vén tyúk.

Tovább nem bír a botom,
taxival megpótolom.
A városban száz hölgy vár,
tolószékem jól jön már!

Az én székem kerekes,
szívem mégis szerelmes,
azzal megyek Sárihoz,
mert a Sári engem vonz!

Márta a húga neve,
randevúzgatok vele.
Hozzá is betérek ma,
vár sonkája illata…

Becsengetek Klárihoz,
aki utánam nyomoz…,
mondtam neki, kis szentem,
nem sajátítsz ki engem!

Támaszkodom botomra,
várjál Zsuzsi sorodra,
el ne hervadj, kedvesem,
meglocsollak hevesen!

Még Julcsához is megyek,
van nála vagy tíz gyerek,
mind unoka, vagy kis déd…
kellene egy gyermek még?

Mért nem mondtad hamarabb?
Összeszedem magamat,
megtaláljuk a módját,
ha tartunk egy főpróbát!

Megyek haza lassan én,
a locsoló vén legény,
piros tojást ad Piri,
neki szívem teszem ki!

Hazatérni nem késő,
hosszú a húsvét hétfő,
Eszter nem volt tervemben,
de ő régi szerelem.

Feltörnek az emlékek,
felkereslek még téged!
Meglocsollak, nem várok,
s ma páromra találok!