Reggel indul sok villamos,
Vidáman jönnek ők,
Oly frissen futnak sínjükön,
vígan csilingelők.
Vártok reánk, ti utasok,
futunk és itt vagyunk.
Még harmatoznak sínjeink,
de máris indulunk…
Volt egy lusta villamos,
ki daccal ébredt fel.
Nem törődött utassal,
sem menetrenddel.
Ő kényelmesen szundikált,
míg a többi sínre szállt.
Úgy döntött, hogy még pihen
és semmit nem csinált.
Kellj fel lusta villamos,
hasadra süt a nap!
Minden társad sínen fut
a fénylő ég alatt…
Várnak rád az emberek
sír a sok gyerek.
Ki iskolába nem jut el,
és ezért kesereg.
Kellj fel lusta villamos,
még oda érkezhetsz!
Ha gyorsan kifutsz síneden,
lásd Jancsi pityereg…
Ne sírj Jancsi, már indulok,
még nyújtózkodni jó!
Úgy szállok majd veletek,
mint egy űrhajó!
Íme meg is érkeztünk,
nyolc óra sincs még…
Kiszállás, hát gyerekek,
az óra kezdődjék!
2 hozzászólás
Kedves Alberth!
Te mondhatod teljes birtonsággal, neked vannak a legőszintébb olvasóid. A gyerekek azok mindég megmondják, őszintén, mi tettszik, és mi nem. A felnötteknek, nincs némelyiknek néha, némelyiknek pedig elég sürün bátorsága ahhoz, hogy az igazat megmondja, nem gondolva arra, hogy a hazudással hosszú távon többer árt mint használ. Persze ebben az esetben sem kellene neked, szomorkodni, mert ök csak akkor hazudnak, mikor a rosszat is jónak mondják. Nállad forditva kellene, hogy legyen, mert náladd akkor hazudnának, ha azt mondanák, a jóra, hogy rossz. Ilyen emberrel pedig az Iróklubban, eddig csak eggyel találkoztam. Mindenféleképpen, a verseid mint mindig ,tökéletessek.
üdv. Toni
Kedves Toni!
Köszönöm véleményed, mely igen dícsérő! Bizony jól látod, hogy a gyerekek a legőszintébb olvasók. Ők aztán nem kertelnek, ha valami nem tetszik nekik és tudnak rajongani is azért, ami a kedvencük. A gyerekvers egyszerűnek tűnik, de mégsem az. Több olyan szempontnak is meg kell felelni, ami felnőtt versek esetében nem szükségszerű. Bizony, volt már aki azt írta, hogy nagy felelősség gyermekeknek verset írni. Én is úgy próbálkozom, hogy versírás közben megpróbálok gyermeki lélekkel gondolkodni és érezni.
Üdv.: Alberth