Nem tudod milyen az a magány,
mily keserű mily falánk.
Eszi a szívemet a lelkemet
és nem megy tovább
Bezár sötét vermébe,
hideg sivár mélyébe.
Betakar kegyetlen kezével,
fagyos hideg leheletével.
Körbe vesz s nem enged,
sírt ás és betemet,
nincs ki megmentse lelkemet.