Mikor megszületett már magányos volt,
Nem vigyázott senki rá,
Átnéztek rajta, így nevelkedett,
Pedig szeretni, ugyanúgy szeretett,
Mégis kitaszították.
De ő hitt és remélt!
Nem kért ő soha senkitől semmit,
Mindenéért keményen dolgozott,
Mikor végzet, elvették tőle,
De ő ismét újra kezdte,
Hiába! Az élettől ő soha semmit nem kapott.
Csak kudarcot! Sohasem esélyt!
Ha új helyen járt kinézték,
Meg is verték néha őt,
Nem ütött vissza mikor felkelt,
Inkább tovább állt, felemelt fejjel,
Így várta mindig az eljövőt,
S így tiszta lelkű ember maradt!
Mikor meghalt, magányos volt,
Hiányolta őt a világ,
Siratták őt az emberek,
Hisz rájöttek, mit is tettek,
Mert jó lett volna ő, mint barát.
A hite győzőt az emberek felett!
6 hozzászólás
Nagyon szép. És elgondolkodtató. Talán tényleg nem értékeljük eléggé az ilyen embereket… na most ezen el fogok rágódni egy ideig.:D
Gratulálok!:)
Soren…. ez inkább egy vers formába húzott történethez hasonlít…. Meg kell mondjam nem igazán érintett meg inkább a Meghalt szívek…
Itt végülis ‘csak’ végig mész az élet során… valamelyst formába öntve…
Vannak benne jó gondolatok…de én jobban kidolgoznám őket! Nem felületesem.
Remélem le tudsz vonni valamit abból amit most írtam le…ha nem….remélem mástól majd igen!
Tisztelettel: Titusz
Köszönöm!
A”kritika” arra jó, hogy tud belőle tanulni az ember. Megpróbállom megfogadni.
Ez gyönyörű…ennyit tudok hozzáfűzni..
De van még egy gondolat: nagyon gyönyörű!
Gratulálok: d.p.
Kedves Soren!
Gratulálok a szép versedhez.
Ősi igazságot írtál meg benne,senki sem lehet próféta a saját hazájában.
Ezenkívül csak keveseknek adatott meg, hogy még életében elismerjék amunkáját, vagy erényeit.
További sok sikert az íráshoz.
Az utolsó sorban a győzött jobban kiadná az értelmét.
Üdv: Béla
Sokan érzünk így, de nincs túl sok ember, aki az érzelmeit versbe is képes foglalni.
Te képes vagy rá.