Édes jó Istenem,
mit vétettem én
miért büntetsz te te engem
karácsony estéjén.
Mutasd meg az utat,
hogy hozzád találjak,
sehol sem látom a jelet
hogy végre elinduljak.
Vagy talán az út végére értem?
Nincs előttem semmi?
A halál az nekem csak jutalom
ha nem szeret engem senki.
Nagy fájdalom lenne azoknak
akik lehet még szeretnek,
nekik azt nem akarok okozni
ők nem érdemelték meg.
Így csak itt ülök egyedül
egy kis fenyőfa ága mellett,
fél szaloncukor lóg rajta
ami már senkinek sem kellett.
Az elmult életem útja
lepereg ma lassan előttem,
a régi álmaimat látom
melyeket fiatalon szőttem.
Ma, karácsony estéjén
az emberi szeretet napján,
Szeressük egymást gyerekek
Seres Rezső dalja alapján.
Akik engem megbántottak
megbocsájtottam nekik már régen,
és akiket én bántottam volna meg
azoktol a bocsánatukat kérem.
.
4 hozzászólás
Én is voltam egyedül Karácsonykor. Tizenéve, de voltam.
Valahogy…nam szabad kinézni az ablakon, és olvasni kell. Valamit, ami elvonja a gondolatokat.
Aztán januárban úgyis visszaáll minden.
Nekem ez segített.
S most se merem állítani, hogy kibékültem a Karácsonnyal.
De hátha…
Azért Áldott Ünnepeket Neked.
Szeretettel: Andrea
Kedves Andrea ! 2
De nem szólunk semmit, mert félünk a csalódástol. Én mindig azt mondom: Inkább calódjak én százszor, vagy ezerszer is valakiben, mint hogy egyetlen egy is csalódjon bennem. Ez a versem azonban olyan emberekröl szól, akiket a társadalom már megpecsételt a magányossággal, nincs senkijük, és nem érez senki sem felelőséget velük kapcsolatban. A mai társadalom nagyvárossainak a legnagyobb betegsége. Kétméterre van a bejárati ajtójuk egymáshoz, de ha hónapokig sem látja a másikat, akkor sem teszi fel a kérdést. Történt valami vele?
Bocsáss meg a hosszó írásomért, de ez mind keresztül ment a fejemen e vers megírása közben,
Köszönöm, hogy írtál, és
Üdv Tóni
Kedves Andrea! 1
Lehet, hogy már észrevetted, az én kedvenc témaköröm, az egyszerű ember, és az emberközötti viszonyok. Ugyanis a meggyőződésm az, hogy az emberközötti viszony, szoros összefüggésben van, mennyire ismerjük egymást. Itt van egy kijelentés : der Rufmord. Magyarul, rágalmazás, hírnévrontás, a hírnév sárba tiprása. Már ez nagyon sokszor megakadályoz minden emberközötti kapcsolatot, mielőtt azt a valakit megismertük volna. mert már azzal, a bizonyos előitélettel megyünk az első beszélgetésbe amelyet valaikitöl kaptunk az illetőröl. Azért is a legjobbak azok az ismerettségek amelyek spontán történnek, és ha kapcsolat tovább tart, még akkor is van időnk a másikrol a szükséges információkat beszerezni. Gondolom sok embernél itt kezdődik a magány. Erröl Dosztojevszkij egyik idézetében azt írta:
"Van úgy, hogy találkozunk valakivel, talán sose láttuk addig, de alighogy rápillantunk, érdekel, mielőtt egy szót is váltottunk volna."
Ez a "rágalmazás, hírnévrontás" -dolog, ne haragudj, de leblokkol. Sajnos. (aki már volt feljelentve rágalmazásért és becsületsértésért, az tudja, miről beszélek…és innentől kezdve, bizalmatlan az ember…) További jó alkotókedvet Neked.
Andrea