Heverünk a napon,
május csábos nagyon,
virágillat bódít.
Ne fogd vissza magad,
oly kedves a szavad,
mikor engem szólít…
Csalogányok dala
május hívó szava
enyeleg veletek…
Ez a május nekem
egy örök szerelem
szeretek, szeretek…
Szitakötő zizzen,
átröppen a vízen
véle száll a párja.
Nem csak tudom, érzem,
felpezsdül a vérem,
én sem vagyok árva!
Szállanak a hetek,
nincs ki jobban szeret,
lényünk tündérszárnyon.
Kényeztet a hónap,
nem nyújt mást, csak jókat,
és ez nem csak álom.
Kezed a kezemben,
vér lüktet eremben,
lészel imádságom?
A május ellebben,
fehér fellegekben,
mint egy könnyű sóhaj.
Mi marad meg nekem?
Te és a szerelem,
mint örökös óhaj…
5 hozzászólás
Emlékszem még egymekkoromban május 1-én, plédre lepihenve piknikeztünk a szüleimmel. Verőfényes napsütés volt és csudajó hangulat!!! Köszönöm, hogy verseddel eszembe juttattad! 🙂
Gratulálok remek versedhez. Tetszik a forma, a tartalom pedig magáért beszél…üdvözöllek:b:)
Szép tavaszi versed,
pezsdítő kikelet….
Gratulálok szeretettel!
Én is úgy emlékezem még a kommunizmus idejében lezajlott ünnepekre, hogy ha a felvonulás nem is tetszett, de kötelező volt, s utána mindig a város határában lévő gyönyörű helyen (ami azóta beépült rendesen), ahol egymás után hét tó van, egyikben általában engedélyezik a fürdést is, és tele gyönyörű fenyő- és nyírfával, ezért a neve is Nyírjes. A felvonulás után ott volt az egész város, sütöttek-főztek, zene szólt és felnőttek-gyerekek nagyon jól érzeték magukat, sőt, mindenki kapott ingyenesen egy-egy adag virslit kiflivel.
Akkor már mindig kellemes idő volt, nyári ruhában mentünk a kivonulásokra is. Óh, szép idők és a Te gyönyörű versedet olvasva, jutott eszembe, milyen jó is volt…
Szeretettel: Kata
Kedves alberth!
Milyen jó, hogy még nem libbent el.
🙂
Szeretettel: Szabolcs