A hullacsövek vaspánttal fogott bel terében
Lassú-féregidő vergődik,
Csuszamlósan siklik a csempék bőre alatt
Míg meghasadtan bele nem csobban a halál pocsolyájába.
Énekórák csendzajába.
Lágyan vagdalja a kintről bevágódó tükörkép,
fénykék esőivel tisztára mosva a posványt,
de a hosszúságról emberek zaja lüktet el a rekesz előtt
(nyújtott nyelvű kígyó a kínzó lába alatt)
Megölve a tanulás-vágyat.
Zárt ajtajú fal támasztja a kívánságot:
A róka szabadulását,
Bár ellopott egy órát az életéből,
Megéli tán a másnapot, ha köpenyes szigor is úgy akarja.
Tollvonása úgy tartja.
Sziklán ül a csukott(!)-fekete tó fölött,
kihalt itt minden kacsa, sárgán hápogva a rácsok ellen.
Fölöklendezik némi csobogást a csavaros eszű kút
Beleitatva vízét a farmernadrágba,
Mint betűzhetetlen karc a füzeten.
Majd egy szörnyű iker-perc,
És eltűnik a bálvány az üveg mögött,
Kibújik a róka odúja mélyéről,
Ahol a kanyargó csőiszonyon vegetált.
A korhadáson ott virít
A duplaság mellett egy cincogás,
A nyugalom kétségbeesett jele.
Ravaszság gyűrte a papírt utolsó percei alatt,
bevackolva magát pergő szavaiba.
Ím itt a nagy, kitömött dög az örökkévalóságnak.
Ilyen a modern napok hallelujája, másodszorra adják,
Mire megérted; minősíti önmagát.
2 hozzászólás
kérdés: takarózzunk-e szürrealizmussal, hogy megmentsük magunkat a fertőtől?
ha nem érted, mire gondolok, akkor mind1, ne írj
hamegigen, írj levelet, ne véleményben válaszója
Mért levélben? Asszem azzal válaszolhatok, hogy ezt a verset szemléletes példának szántam. Vicces lett volna, ha szép kis bokor, vagy páros rímekben kezdek elégedetlenkedni. Nah, mindegy, köszi a hozzászólást, igaz, szerintem ez az egyik legbénább versem, bár annak is szántam. 🙁
Üdv. Flexious Kay