Más a valóság az álomban, elfelejted a fájdalmat, azért hogy létezzél, ne is számold sebeid, mert te mindig találsz örömöt akkor is ha sírsz, tudod senki sem akadályozhat meg hogy keress tudod hogy csak az új úton nem érzed az elvesztegetett időt csak lélegezz mielőtt elalszol és miután felébredsz, ne tagad a beismerő vallomást, Szent öröm jelentkezik, ne kérj többet időt, nem kell elmondanod ő is hűtlen, nem tudom ha van szívérrése, úgy nézz ki apátiás fájdalmam a kedvence, nem tudom megérteni végül is nem végleges viszlát, azt a valamit újból szükséges feltárni, azt a valamit belőlem a háta mögött látom, ma újból elérhető vagyok mert semmi sem normális velem kapcsolatban ha rólad van szó.
A második ostya
By Szabó András