őt nem látja ki a hétköznapok kertjében ácsorog,
Ezért a mindennapok harcában folyton rávicsorog
A fájdalom, miközben a megnem értés csöndben rácsorog.
Védelmezője vagy, s te vagy ki ezeknek megfelel,
S a nyári zápor sem vetekszik drága könnyeiddel,
Míg ezer harcot megvívsz hitvány elveikkel.
De súgja folyton titkait e drágakő neked,
Hisz megosztja szíve kincseit a szavak helyett.
Szeretet varázslat ki helyette szót emel,
S e nehány boldog pillanat majd örökre ünnepel.
7 hozzászólás
Nagyszerű alkotás!
Érdemes többször elolvasni…
Koszonom az ertekelesed, meg annyit hozza tennek hogy a cimben jelolt "masvilag" itt az autistak vilagat jelzi, ahogy a vers is roluk es az oket onfelaldozoan szereto, apolo, vedo szuleikhez szol.
Nem is tudom, hányszor olvastam. Inkább érzem, mint értem a versed. De tulajdonképpen eza jó. A vers legyen titokzatos, mindenkinek mást mondó. Gratulálok hozzá: Colhicum
Nagyon koszonom:)
Kedves Sándor,
Ha nem írod, h autisták világáról szól a vers, nem tudnám hova helyezni. Talán ez teszi kicsit nehezen értelmezhetővé számomra ezt a gyönyörű verset.
Koszonom…
Kedves Sándor
Ez a vers is nagyon mély.Érdekes volt, hogy ahogy olvastam, tudtam, nem arról a másvilágról van szó, mely mindenkinek eszébe jut.Bizony amiről írsz, az egy ,,másvilág"számunkra értelmezhetetlen, még is megannyi értelemmel megáldott küszködés a mindennapokban annak, ki érteni akarja, az autizmust. Isten megáldotta őket olyan tehetséggel, mivel minket nem, de ki nem figyel rájuk, az megérteni sem tudja őket soha. Köszönöm, hogy olvashattam a versed.
Szeretettel:Kriszti