Ékkövekkel kirakott medálok, kirakatban..az életed..
Sétálsz az utcán, szikrázó napsütésben, a bolt elé érkezel..
Valahol messze sziréna szól, melletted a hot-dog árus nehéz kocsit tol..
Jól érzed magad, ma épp vásároltál, kis új ruhádban épp lesétáltál..
Lenge a kedved, tavasz illat száll, e-kedvben, itt a lehetetlen?
Összegyúrva lelked gombócait, most épp ennék egy fagyit..
A távoli hangok, csak rezdülnek, ami megérint, azt füled választja ki..
Ma jól érzem magam, bárki hiszi, ezt senki nem kezdheti ki..
Zsibong a város Körülötted, a parkban kutyák perdülögnek..
Életed sinen van, hiszed, minden nem lehet boldogtalan..
Elkap az a, "de jó itt lenni"-érzés, s lábad visz tovább, ha tehetnéd szaladnál..
De egy kép beúszik a szemed íriszébe, megvakít, és megbabonáz..
A bolt, melyben ékeskednek a medálok, hisztéria?-e kép, melyet meglátok??
És a bolt kirakatában tükröződnek a medálok, …és a fagyiskocsi távolodó sziluettje…És akkor megállok.
10 hozzászólás
Kedves Dinipapa!
"Összegyúrva lelked gombócait, most épp ennék egy fagyit.." Nagyon tetszik ez a sor, meg az összes többi is. December közepén kellemes hangulatot hoztál nekünk.
Szeretettel: Rozália
Nagyon ismerős érzés: amikor semmi sem számít, mert könnyűnek érzed magad és majdnem boldog vagy. Igen jól megjelenítetted, dini, gratulálok: Colhicum
Szép… ahogyan annak lennie kell 🙂
A csodálatos medál az élet!:)
A szépsége néha vakító, néha kápráztató, néha alig csillog, akkor megdörzsölöd, s újra ékeskedik fénye, mutatja az utat, s néha sikátorba juttat, de van vége minden utcának, s alagútnak ( Te mondtad!) fények, lángok, megannyi virág, s ború és zápor. De csak állunk a kirakat előtt, s várjuk az újabb csillogást. A külzajt is feledve reménykedve!
Ennyi jutott eszembe Dini! S nagyon köszi, hogy ilyeneket írsz! Szívből gratulálok!:)
Aranyos vagy… jól estek a szavaid!
Szeretem ezt a mindenolyankönnyű-hangulatot, ami megadja a legyőzhetetlenség érzését, kell ilyen, mindenkinek, még ha előbb-utóbb meg is kell állni 🙂
Hanga
Köszönöm!
Kedves Tőled a vélemény.
dinipapa! az a medál…
mi volt, mi azt mondta megállj?
A vers első sora, és a vége szorosan összefügg..
Valahogy azt próbáltam érzékeltetni, hogy hiába vagyunk néha felhőtlenül boldogok, …sokszor elrontja valami…
A medál, ami a bolt kirakatában volt, az az életed kirakata..
Te jókedvű vagy, nincs is szívednek más akarata..
Csak lebegsz…és utána szembesülsz…az életeddel, de ez általános, és csak egy életérzést akartam illusztrálni…vagyis épp nam gondoltál a "medál"-ra, mert lefoglalt a jókedved, de odaérkeztél a bolt elé..ahol kirakatban volt az életed, és mindenkinek van rajta folt…ezért álltam meg..de mindenki folytatja,..én is..
Köszönöm a választ: Körülbelül erre gondoltam,..én is…van ezzel így más is…