A megsebzett szent vallomása

Amint rád gondolok engem a verejték ráz
Titkon bennem bújón, céltudattal tör fel a láz.
Én ezt nem tudom felülmúlni, tán nem is akarom.
Buzog a vér a sebből, melyből ki lett tépve a karom.
A karmot te hagytad bennem, én csak kiszedtem.
Amivel most viaskodok, érzem nagyon kegyetlen
De nem vérzek el mert fény folyik ereimben
és ha kiáramlik szebbé lesz a világ.