Egyszer eljön az én napom én is, attól félek,
Elvisz, elragad magával a lélek.
A csillagvárába fogva tart engem,
A földfelszínéről eltörli a testem
Eltörli a testem, eltörli a testem,
A feledés homályába elmerülök,
Nem lesz létem, teljesen megszűnök.
Csak egy koplyafa marad utánam
Csak egy koporsó lesz a házam
Lesz a házam, lesz a házam
Testi börtönbe nem leszek zárva
De milliárd csillag között még is árva
Magányomban szívem néha örül
Mert nem mar már semmi belül.
Üres lettem, üres lettem.
Ha csillagokra nézel, gondolj reám
Ott lakom már én is, ez az új hazám
És ha hiányzom neked, ejts egypár könnyet
A fájdalmat elviselni így már könnyebb
Így már könnyebb, így már könnyebb