Jó volna
még lefekvés előtt
elringatni a naplementét,
kócos babáimmal
váltani eszmét,
ünnepi ruhába
öltöztetni őket,
és elmesélni nékik,
hogy milyen is
egy vasárnapi étek.
Aztán beszélnék
a törpékkel,
mind a héttel,
megkérdezném tőlük,
hogy a bányában
minden rendben?
S megmondanám
Hófehérkének, hogy
soha ne nyisson
ajtót az idegennek.
A rút kis kacsának
üzenném, hogy ugye
tudja, hogy a fele se
igaz az egésznek.
A naplementében
szép meséket szövöget
egy tarka lepke.
6 hozzászólás
Jó kis gondolat!
Tetszett!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Köszi! 🙂
Barátsággal
mesako
kedves Emese!
Annyira aranyos, kedves és emberi. Nagyon tetszett!
szeretettel-panka
Köszi kedves Panka!
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
Vasárnap délután van mikor olvasom versedet. Megnyugtató kedves sorok. Én is szoktam ezt tenni, – sétálgatni a mesevilágban. Szokásomhoz híven soraidat másodszor olvasva én is "elmélkedősre" vettem a "figurát". Versed a mesénél sokkal több. A forma is kiváló, a verssorok egyre fogynak, – mint az idő. 5 – 5 – 4 -3 = 17 sor 1 + 7 = 8 = végtelen. Itt időzöm kicsit a pillanatban mit Tőled kaptam, jó itt. Köszönöm.
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Valika!
Nagyon jóérzés -időnként – elnosztalgiázni a régi szép emlékek között.
Köszönöm gondolataidat.
Szeretettel
Emese