Pestről Budára titkokat rakodnak
Emelik fel az ég csoki-tömény sötétjét
Gombostűvel kitűzött felhők ragadnak
Egymás szememébe nézni sem tudnak
Villanó fények a kék parafatáblán
Ezerrel szorozd meg az ujjaid számát
Vonj ki, adj hozzá, szorozd meg a Dunát is
Magában az már úgysem folyik
(Csak napfényben csillan gyémántként
Csak hajókkal van rajta érték)
Minden emberben van egy Margit-szigetnyi titok
Kivilágított víztorony vagyok
Lehullott levelek zizegnek, törnek a talpak alatt
Az őszi fények is barátságosabbak
Azok a kivilágított épületek, egy-egy világos ablak
Elhúzott függöny, kilógó könyök, egy lélek-alak
Titkokat táncolnak, mint villámok
A Gellért-hegy felett. Állok
Egy ablakban titkot csinálok
5 hozzászólás
Kedves Dorothy!
Unalomíg nyűtt, már sokak által sokszor feldolgozott témára-a titkok témára, az ősz témára ,mint már sokszor megvarrt ruhára,még új gyöngyöket aggattak soraid!
Szó-gyémántjaid fényében megfürdik a lélek.
Gratulálok! Szép lett!
Szeretettel. dalmay
Kedves dalmay!
Nagyon szépen köszönöm a kedves szavaidat! Nagyon jól esik, hogy úgy gondolod, tudtam valami újat mutatni, remélem én is, volt értelme a soraimnak.:)
Kedves Dorothy!
Remek vers, tetszett.
Kell, hogy az embernek legyenek titkai.
Üdv: harcsa
Szépséges sorokat vetettél papírra kedves dorothy!
"Minden emberben van egy Margit-szigetnyi titok
Kivilágított víztorony vagyok"
sokatmondó sorok!
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica, és harcsa!
Köszönöm szépen a kedves szavakat, örülök, hogy tetszett a versem. 🙂