A mi titkunk édes nektár,
sűrű, mint a lecsorgó méz,
bár ragacsos tőle a kéz,
elárulni ezt ám nem jár!
A mi titkunk, kettőnk titka,
ezer éves, sok pókháló
lepi be, ám időt álló,
szíveinkbe rejtett minta.
A mi titkunk könnyű titok,
nem kőkemény, mint a gránit,
puha pára, mennybe vágyik
ha ajtót nyitsz, s én ablakot…
A mi titkunk miénk marad,
mindkettőnknek drága vagyon,
semmit nem őrzünk ily nagyon,
bár az idő egyre halad…
2 hozzászólás
Kedves alberth!
A titkok mindig vonzzák az embereket, főleg a címben is jelzett személyesek, vagy két ember köztiek.
Én valamiféle intimre gondolok itt a nagyon finoman, légiesen, már-már nőies ecsetvonásokkal, színes, szellemes, jól sikerült hasonlatokkal körbeírt titokról. Nem sejtelmes, fátyolozó, inkább fátyollebentő, csalogató, és nagyon jót tesz neki ez a ritka rímképlet is.
grat grey
Köszönöm a gratulációt, kedves grey!
Látom, észrevetted hogy nem valami egetrengető titokról van szó a versben, hanem egy kis intim, közös titkocska, van ilyen párok esetében. A rímképletet is jól megfigyelted, felező nyolcast használtam ölelkező rímmel, valóban ritkán használják, én viszont szeretek próbálkozni ilyen-olyan kevésbé használt formációkkal is… jó kikapcsolódás…
Üdv.: alberth