Este van, este van,
ballag a Mikulás,
álmosan cipeli
kiürült puttonyát…
Rudolf is bóbiskol,
rénszarvasa fáradt,
szeretné már látni
a lappföldi tájat.
Elindul a szánkó,
csilingel az éjben,
őzikék bámulják
tisztás közelében.
A Mikulás boldog,
bár üres a zsákja,
szíve boldogsággal,
csordultig telt nála.
A sok gyermekmosoly
az ő kincsestára,
többet ér mint a föld
aranya, gyémántja.
Örömkönnyek között
végre hazatérve,
máris készülődik
a jövendő évre…
3 hozzászólás
Kedves Albert!
Azt hiszem, hogy már a Mikulásból is sok verset írtál. Ebben korabeli az egyszerű formában is, milyen szép verset lehet írni. Persze, annak, aki olyan jól tud verselni, ahogyan te szoktad.
Szeretettel olvastam: Kata
Köszönöm az értékelést, kedves Kata!
Bizony ebben a klasszikus és régies formában lehet a mikulásverseket megírni. A gyerekek nem igen értenék avantgard-stílusban, persze az nem is az én asztalom. 🙂 Már gondoltam rá, hogy fel kellene apránként töltenem ide az összes versemet, de ebben jelentős számú a mikulásra-, húsvétra-, karácsonyra, névnapokra-, születésnapra és egyé ünnepi alkalmakra írt vers is. Talán az olvasók unalmasnak találnának ennyit… 🙂 Nem tudom…
Szeretettel: alberth
Kedves Albert!
A Te verseidet nem lehet megunni, még ha témánként egyszerre többet kellene olvasni is!
Kata