A mintafaj(ok)nak

A világmindenség legtökéletesebb fajairól

Ti vagytok tehát a mintafaj.
Mely bizonyára ki sosem hal.

Ti vagytok, bizony, a tökélet,
kijár nektek az örök élet.

Mért nem lehetünk mind ilyenek…?!
Köszöntünk szépen mi titeket.

Mi az Igazi. Mi a Hamis.
Ti tudjátok jól immár azt is.

Mondd el, áruld el ezt ênnekem.
Róla is szóljon az énekem.

És tudjátok azt: a nyolc mért egy.
És hogy hogyan lesz szilvafán-meggy.

.Én csak ezt tudom: az egy mért egy.
És hogyan kerül tálamba meggy.

.Meg-, s bejárjátok mindenséget,
minden bolygó a tiétek.

.Én is igyekszem, nagyon-nagyon…
De csak holdamat markolhatom.

Gondolatotok messzi sztárnyal,
időn és téren hatol által.

Miénk miért nem? Vagyunk zárva
emberiségünk világába.

És tőletek jő minden erény.
És tőletek jó minden erény,
és tőletek szép minden erény
Vajon lehetne miénk, enyém?
is?

Legyek ilyenek én, én meg én-,
minderről szóljon kozmoiszregény!

Lehetünk vajon ahogyan ti?
Imát kell érte mondani?
Vagy pusztán tenni a jót, ami:

Ti vagytok, igen, a tökélet.
Szörnyek vagytok vagy gyönyörszépek?

Nem fog rajtatok semmi átok,
életeteket használjátok.

Vagytok aporócskák vagy gigászok?
Munkás parasztok vagy császárok?

Örülünk nagyon, hogy ti éltek.
Vigyetek tovább- erre kérlek.

Vagytok feketék vagy áttetszők…
ne vesztegessünk erre időt.

Vagytok és vagytok a tökélet,
érjen el érte Nagy Dicséret.

Agy és szív és láb és jólélek
mindannyian mind a tiétek.

Legyek, lehessünk olyan mint ti,
legyek és leszünk ilyen. Így, ni.

Ezt le kelll írni?